Én néhány éve, egy lejtőn elszabadult autót próbáltam megállítani. A gépkocsin nem volt behúzva a rögzítőfék, de vélhetően valami apró akadály, úthiba miatt ez csak akkor derült ki, mikor a tulajdonosa be akart ülni. Sajnos ez - az egyébként rutin művelet - már nem sikerült neki, mert az ajtó megnyitása után a jármű mozgásba lendült. A hölgy kora, testi adottságai és öltözéke nem tették lehetővé a komolyabb beavatkozást. A magassarkú cipők horgonyként szolgálhattak volna egy süppedős úton, az aszfalton azonban nem képviseltek jelentősebb fékezőerőt, így hát maradt a sikolyba fúló jajveszékelés, miután az egyre gyorsuló autó végleg kitépte magát a műkörmök szorításából. Jómagam, A Tenkes Kapitánya c. filmeken szocializálódtam, aki - anno - a Kuruc mozgalom Superman-jének számított s fene tudja még, hogy agyamnak milyen őrült szinapszisai folytán, de azt gondoltam: én majd megállítom ezt a lendületbe jött minimum 800 kilós WV-Seat-ot. Bízván benne, hogy csatlakozik még hozzám néhány akcióhős a bámészkodók közül, Toldi Miklós-ként próbáltam útját állni a féktelen gépezetnek. Szarvai nem lévén, a sárvédőívnél próbáltam hatást kifejteni, -mondanom sem kell - kevés sikerrel. Az az nem teljesen, mert a sebesség ugyan nem csökkent, de a száguldás iránya megváltozott. A jármű egy kórházi úton iramodott neki, ahol eddig az ott sétálgató, lábadozó betegek felé tartott, majd - miután belenyúltam a "vektorokba" - egy, még zárva tartó büfét vett célba. Szerencsére odáig sem jutott el, mert közben nekiütközött a járdaszegélynek, aminek hatására aláfordult a kormány és az autó olyan irányt vett fel, hogy nem volt képes tovább gurulni. Én közben, - végig a jó fogást keresve - nem vettem észre ezt a szegélyt, és hanyatt estem benne úgy, hogy a lábfejem egy pillanatra a járda pereme és az autó kereke közé szorult. Elég nagy fájdalmat éreztem, de mivel fel bírtam állni nem gondoltam, hogy a bokámnak komolyabb baja történhetett. Igyekeztem bicegés nélkül minél gyorsabban magam mögött hagyni a hálálkodók hadát. Gyerekek is voltak, nem akartam, hogy sírni lássák Batman-t, pedig mire az autómhoz értem, már tudtam volna. Egy másik kórházhoz hajtottam, ahol a röntgenről megállapították, hogy a bokám elrepedt. "Séta közben elesett." Ezzel a meghatározással került fel az esemény a látleletre. Gipszelni nem kellett, egy rugalmas boka rögzítőt ajánlottak rá, és pihentetést. Három hét múlva tudtam szisszenés nélkül ráállni. Nem tudom járt volna-e kártérítés, hiszen nem közúton történt, nem voltam teljesen vétlen és rendőri intézkedésre sem került sor. De azt hiszem tanulságos történet lehet azoknak akik ezen az oldalon olvasgatnak.

Ezt a fórumot,azért hoztam létre, hogy nyújtsunk segítséget egymásnak. Osszuk meg egymással tapasztalatainkat,lelki fájdalmainkat,balesetünket,közlekedési szokásainkat...stb.,hogy MÁSSAL NE TÖRTÉNHESSEN MEG!